Ami a vázlatolást illeti, szerencsém van, mert az autisztikus spektrumzavarom miatt a képi memóriám elég jó. Rásegítek néha a fotózással, de vázlatolni nem nagyon szoktam. Otthon dolgozom, fölkelek és ülhetek a vászon elé. Előfordul, hogy egy falnak fordított vásznat – amelyet nem bírok nézni már hat napja, mert az idegeimre megy, s valamit kéne vele csinálni – fölkapom és hirtelen befejezem. Nekem jól megy ez az együttélés a képekkel, másnak nyilván jobb, ha el tud távolodni tőlük.
Jankó Judit interjúja.