KULTer.hu: Egyedivé teszi az írástechnikádat, hogy bár a könyved felöleli az 1951-től egészen 2020-ig tartó időszakot, minden évből csak egy-egy napot írsz le. Éppúgy ráközelítesz egy-egy jelenetre, mint a kamera, mely tárgy a történet szerves részét képezi. Az időből ilyesformán kimetszett napok képesek lehetnek megmutatni az élet teljességét? Mennyire okozott így nehézséget a kauzalitás és a követhetőség megvalósítása?
Visszafordítanám a kérdést: van olyan író, aki azt hiszi, hogy mindent le lehet írni? Ez lehetetlen, és aki azt hiszi, hogy erre képes, az szerintem hübriszben szenved. Maradjunk a fotós példánál: íróként szerintem ugyanez a dolgom. Kimerevíteni és elkapni azt a pillanatot, amelyben úgy van jelen az egész, hogy nincs kibontva, mégis megmutatkozik. Rejtett tartalomként, szimbólumként, félszavakban, mint az Ottlik-képletben, amely szerint minél pontosabb, annál kevésbé önmaga, minél kevésbé pontos, annál inkább teljes.
A teljes szöveg. https://www.kulter.hu/2020/07/pillanatkepek/